A nemzetközi ismertségüket mindenekelőtt Muszorgszkijnak köszönhető államférfiak leghíresebbjei kétségkívül Borisz Godunov régens, majd cár, illetőleg Ivan Hovanszkij, a sztrelecek vezére, Moszkva egykori teljhatalmú ura. Mindkét államférfi kap Muszorgszkijtól egy-egy operát: a Borisz Godunovot ill. a Hovanscsinát. Mindkét operában van egy ún. “szobajelenet”, amelyben a főhőst “otthon” látjuk, “családi körben”. (Hovanszkij senior esetében ugyanolyan joggal beszélhetünk “családról”, mint Godunovnál, hiszen Hovanszkij egy patriarkális szociális berendezkedésben a hierarchia csúcsa. A sztrelecek és a háznép számára ő az “apácskánk” (батька); még a fia, Andrej Hovanszkij is, jóllehet “herceg” (“князь Андрей”), csupán primus inter pares a “gyermekek”-ként (“детки”) megszólított sztrelecek között.) A családi körben, “otthon” játszódó jelenetek révén az opera főhősét közvetlen közelről-mondhatjuk így: “magánemberként”-ismerhetjük meg. Mire való az “otthonukban” látnunk ezeket a nagy formátumú hősöket? Kézenfekvő magyarázatként adódik, hogy így a családja körében megjelenő cár a második felvonásban gyengéd apaként, valamint esendő emberként mutatkozik meg, és ennek köszönhetően annál megrendítőbb lesz a bukása; továbbá ez a figura dimenzióit kitágítja-és hasonlók. Mindez alighanem igaz, de magyarázatnak kevés, mivel ezek az általános megállapítások önmagukban nem vezethetők le a muszorgszkiji zenedramaturgia ökonomikus szerkesztésen alapuló elveiből.